Almásy II. Ignác grófi címere, 1815

Home/Címer festés, Címer másolat/Almásy II. Ignác grófi címere, 1815

Project Description

A festmény a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont számára készült meglepetés ajándékként az ugyancsak gyulai illetőségű Nobilitas Anno Alapítvány és kuratóriumának elnöke, Gyevnár Erika kutató, családtörténész megbízásából. A festmény Almásy II. Ignác eredeti, de időközben elveszett és csak reprodukción fennmaradt 1815-ös címeres nemeslevele alapján készült,  melyben I. Ferenc király grófi címet, hozzá tartozó új címert és előnevet adományozott. A címerkép fotója 1903-ban jelent meg először Almásy Dénes, A zsadányi és törökszentmiklósi Almásy grófok című munkájában, majd 1909-ben Palatinus József Békésvármegyei nemes családok története című művének 1. kötetében. A festmény alapjául ez utóbbi reprodukció szolgált.

A történet vége és eleje

A festményt 2019. január 25-én vette át a helyi média kamerái előtt Dombi Ildikó, a 2016-ban ICOMOS díjat nyert, 2018-ban pedig az Év Múzeuma (EMYA, European Museum of the Year Award) díjra jelölt Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontot üzemeltető Erkel Ferenc Nonprofit Kft. Ügyvezetője.
Az ajándékozást kezdeményező és a festményt átadó Gyevnár Erika szenvedélyesen kutatja Gyula történetét. A levéltárak poros polcain talált, szétszórt emlék-gyöngyszemeket sorba fűzve, gondolat-csipkékkel övezve, sok szeretettel tárja elénk, hogy bepillanthassunk régi korok életeibe, napjaiba, tetteibe. Munkája jelentős részét képezi a városhoz kötődő nemes családok, különösképp a Harruckern,  Wenckheim és Almásy családok történetének feldolgozása, mely kutatásaival lehetősége szerint a Kastély munkáját és céljait is támogatja.
Kutatásai során figyelt fel rá, hogy az Almásy család különböző időkből származó címer adományairól lelhetők fel képek, ám erről az 1815-ös adományról (a megrendelés időpontjában) még a reprodukciót is nehéz volt megtalálni. Innen született az ötlet, hogy méltó emlék és ajándék lenne az elveszett címerkép pótlása, – mely küldetésben nagy örömmel vettem részt.

Az eredeti 1815-ös címeres nemeslevél, és ami ránk maradt

Az I. Ferenc király által Gróf Almásy II. Ignácnak 1815-ben adományozott címeres nemeslevél a korra jellemző könyv formátumban készült, vélhetően pergamenre, bársony borítással. A nemeslevél összes írott lapjának reprodukciója megtalálható Almásy Dénes fentebb említett könyvében.

A festmény az ekkortájt kiadott nemeslevelek képeire jellemző, aediculát ábrázoló építészeti keretben, emelvényen, tájképi háttérrel és egyéb kísérő elemekkel jeleníti meg magát a címert. A tipikus megformáláson belül azonban a ranghoz méltóan gazdag díszítéssel, rengeteg részlettel, nem fukarkodva az arany használatával sem.

Almásy II. Ignác 1815-ös grófi címerének művészi másolata

Az eredeti festmény a fotózáskor láthatóan már magán viselte az évtizedek nyomát: a festmény eltorzult a pergamen elváltozásainak nyomán, az oszlopok dőlnek, a szemöldökpárkány ferde, minden egy kicsit balra billent. Mindezt tetézve, a múlt század eleji nyomdatechnika és az azóta eltelt újabb évszázad egy olyan megsárgult reprodukciót hagytak ránk, mely sehogy sem tekinthető színhelyesnek. A művészi másolat célja így egy olyan mű létrehozása volt, mely az eredetihez funkcionálisan, formailag, tartalmilag és heraldikailag hű, reprezentatív, de nem másolja az eltelt 200 év reprodukción látható nyomait.

Almásy II. Ignác 1815-ös grófi címerének eredetije és másolata

Almásy II. Ignác 1815-ös grófi címerét ábrázoló reprodukció 1909-ből, és a 2018-ban készült művészi másolat.

Kihívás és belemerülés

Egyszerre éreztem magam digitális plasztikai sebésznek és Sherlock Holmesnak miközben igyekeztem visszatorzítani a képet egy “használható” formába. Ahhoz, hogy arányaiban és összhatásában ne változzon a másolat a repróhoz képest, ki kellett sakkozni, mik lehettek a főbb szerkesztési iránypontok, mit igazított mihez a festmény eredeti készítője, mi az, ami a pergamennel torzult és mi az, amit esetleg ő maga is pontatlanul festett az ideálishoz képest. Nem is gondoltam elsőre, mennyi összefüggés bújik meg a képen, de ezek minden bizonnyal hozzájárulnak ahhoz, hogy a rengeteg részlet ellenére is a festményen kiegyensúlyozottság uralkodik. Ezen felfedezésekre később még egy külön blog bejegyzésben visszatérek!

A címerfestést megelőző kutatómunka során vettem észre, hogy az oklevél latin szövegének Királyi Könyvekben szereplő hiteles másolata szerint a címerpajzson látható galamb csőrében pálmaágat kellene tartson. Ezzel szemben magán az eredeti festményen és az egyszerűbb hiteles másolaton is ezt a részletet tévesen ábrázolta a régi címerfestő: a többi Almásy címeren szereplő, egyébként ugyancsak gyakori olajágas megoldást festette meg. A Gyevnár Erikával és Gudenus János József, neves genealógussal történt konzultációnak megfelelően a másolaton az elsődlegesnek számító szövegnek megfelelően, pálmaággal festettem meg a galambot.

Az 1815-ös Almásy grófi címer másolata munka közben, de már aranytól csillogón.

Másik izgalmas feladat a megsárgult reprodukció színeinek visszaálmodása volt. A repró egységes sárgás tónusa pont az apró finomságokat tünteti el a színekből. Hosszan bújtam a korabeli címeres nemeslevelek képeit, hogy analógiákat találjak és beleéljem magam a színvilágukba. Egyes részleteket többnyire bizonyos visszatérő színekkel festettek, más részletek színe tetszőlegesen változik. A jellemző színeknél igyekeztem minél inkább a talált mintákhoz igazodni.
Számításba kellett vennem azt is, hogy az eredeti teljesen más technikával, fedő festékkel készült, ahol a világosabb színek utólagosan, a sötétebbekre is felkerülhetnek, míg én akvarellel dolgozom, így gyakorlatilag „visszafelé” kell gondolkodnom: a világos részeken a papír fehérje is belejátszik az összhatásba, ott a legvékonyabb a festékréteg. A régi arany és ezüst festék – illetve aranyozás – színéhez és megjelenéséhez közel sincsenek a ma kapható festékek, így ezeknek a különbségeknek az áthidalására, a festmény egységes összhatása érdekében apróbb megoldásokban el is kellett térjek az eredeti megformálástól.

Ezek után és közben már csak a festésre és a részletekre kellett odafigyelni: erezet a márványon, apró levélkék és virágok a bokrokon, alig észrevehető hajnalpír az ég alján, rojtok, bojtok és arany hímzés a hermelines paláston… Beleszerettem abba a különleges, gazdag és mély csillogású arany festékbe, amit a közismert művészellátó boltokban nem lehet kapni, de direkt ehhez a munkához sikerült felfedeznem.

No és a végén még a felirat, mint ahogy annak idején, többféle betűtípussal, megtoldva egy idézettel Almásy Dénes művéből, melyből a felhasznált reprodukció is származik.

A kutatás és festés során fellelt érdekességekről, az Almásy család különböző időkben kapott címereiről egy külön bejegyzésben jelentkezem majd.